Wekerle Sándorról szóló történetek Popovics történet Wekerle Sándor középiskolai tanulmányait csodálatosan megőrizte emlékezetében. Öregkorában is mestere volt a latin nyelvnek. Munkatársával, Popovics Sándorral, a Magyar Nemzeti Bank későbbi első elnökével nemegyszer azzal szórakoztak, hogy latinul beszélgettek. Az igaz, hogy apja már elemista korában befogta latinra, és „devant les domestiques” latinul kellett beszélgetnie. Egykori diáktársai megjegyezték róla, hogy ő írta a legszebb klasszikus körmondatokat, de akik ismerték őt idősebb korában, azt is tudták róla, hogy kortársai között ő őrizte meg legtovább a klasszikus szellemet. Görög Staub Károly – Patay Géza: Wekerle Sándor Helikon 2011. A professzor Wekerle Sándor tisztviselői tevékenységével párhuzamosan tudományos munkát is végzett. 1877. január 26-án a Budapesti Tudományegyetemen a pénzügyi jogból magántanári képesítést nyert és a következő tanévtől kezdve hét tanéven át havi 5 órás kollégiumban úttörő munkásságot végezve a magyar pénzügyi törvényismét adta elő. Két ízben külön kollégiumot tartott. Az 1878/79. tanév második felében egy 3 órás tárgyat „A magyar államkiadások és az államadósságok” címmel, az 1879/80. tanév második felében pedig egy 2 órás kollégiumot „A bélyeg- és jogilletékszabályok” köréből. A fiatal professzor még koránál is fiatalabbnak nézett ki, úgyhogy diákjai is gyakran társuknak tekintették. Így egyszer az alapvizsgák idején egy külső helyiségben összetalálkozott az egyik jelölttel, aki azt hívén, hogy Wekerle is vizsgázik, megkérdezte: „Kolléga úr is abban a marha-bizottságban van?” Mire Wekerle mosolyogva azt felelte: „Nem, én a másik marháknál vagyok.” Görög Staub Károly – Patay Géza: Wekerle Sándor Helikon 2011. Tovább a következő oldalra

Tisza felfedezettje

Mikor Szapáry a pénzügyminiszteri tárczáról leköszönt s azt Tisza Kálmán vette kezébe – keresve sem találhatott maga mellé inkább való embert, mint a minő Wekerle volt. Tisza Kálmán, a mint tudjuk, sokkal inkább volt nyilvános pályáján más irányban elfoglalva, semhogy külön studiumot szentelhetett volna a pénzügyi szakmának s kellő tájékozást szerezhetett volna annak bonyodalmas részleteiről. Emberre volt szüksége, a ki ez irányban teljesen beavatottnak, a pénzügyeket úgy elméletében, mint gyakorlati alkalmazásban kitűnően ismerő szakerőnek bizonyult, s kinek kezébe ő e tárcza vezetését ugy merje letenni, hogy azért a teljes felelősséget is magára vállalhassa ugy a saját lelkiismerete, mint a korona és az ország előtt. S megtalálta Wekerlében, és megtörtént az a nálunk példátlan eset, hogy nem a parlament vezéregyéniségei közül, hanem a hivatali irodájából vette államtitkárát s fölruházta azt olyan ügykörrel, mely csaknem önállónak volt mondható. Székesfehérvári Napló 1894.
Wekerle életrajza Életpályája Wekerléről írták Történetek róla Archívum Képek Linkek Bolt Bejelentkezés, cím