De a dolog nem olyan egyszerű. Nem elégszik meg egy olyan „jöttem-mentem száz forint” fajta hozzávetőleges költségvetéssel, hogy ennyibe kerül a telek, ennyibe a ház, ennek ennyi meg annyi a kamatja meg a törlesztése a kölcsönnek. Nem. Kiszámítja pontosan, hány köbméter fal, mennyi ebben a tégla, mennyi a mész, mennyi a munkadíj, hány köbméter fa, mennyi vaskapocs, vakolás, ajtó, ablak, takaréktűzhely, fürdőkád, kályhák, semmiről, de semmiről sem feledkezik el. Még a költségvetés felén sincsenek túl, mikor nyolcat üt az óra és hívják őket vacsorára. Étkezés után – a most már nemcsak félig, de egészen hulla – Zawadowski búcsúzni akar, hiszen másnap korán reggel visszautazik Pestre. Wekerle azonban nem hagyja abba a megkezdett munkát, visszacipeli a dolgozószobába és éjfélre jár az idő, mikorra elkészül az egész tervrajzzal, költségvetéssel, amely akármelyik építészmérnöknek is becsületére válnék. De még ez sem elég és hogy a finánckapacitás se szoruljon háttérbe, mindehhez még függelékül a pénzügyi lebonyolítás tervét is hozzáfűzi. Nem elég a villa, nem elég a 300 vagy 600 négyszögöles telek, vegyen Zawadowski még két holdat hozzá, ültesse be szőlővel és ennek jövedelméből nem 30, de 10 év alatt kényelmesen törlesztheti a házat, kertet, szőlőt s egy kis polgári vagyonra tesz szert. Másnap, hogy Zawadowski elpanaszolta kálváriáját, legjobban érdekelt bennünket az építkezés költségvetése. Gyanút fogtuk, hogy egy kis svihákság van benne. Fogtuk tehát az egész paksamétát, elvittük a munkásházépítő osztályba, ott – anélkül, hogy elárultuk volna, ki a szerzője – odaadtuk az egyik főmérnöknek. Beletelt 3-4 nap, mire visszahozta. A tervezés, a költségelőirányzat kifogástalan. Jó és becsületes munka, szolid, reális építőmesterre vall. Az építtető bátran reábízhatja a kivitelt, nem fogják utólag, előre nem látott kiadások alakjában meglepetések érni! Görög Staub Károly – Patay Géza: Wekerle Sándor Helikon 2011.