Wekerle Sándorról szóló történetek  Segítőkészség    Szontágh Jenő a következőket jegyezte le Wekerle Sándorról: Az államháztartás költségelőirányzatával a büdzséosztály rendesen a nyár elején készült el, s amint össze volt állítva, az osztály vezetője elreferálta a miniszternek. Óriási és fárasztó munka ez, mely napokig szokott tartani. Akkoriban új ember került az osztály élére, Zawadowski tanácsos különben is félénk ember, aki ugyancsak „drukkolt”, hogy fogja a vizsgát Wekerle előtt kiállni. Hogy a munkában senki és semmi ne zavarja, Wekerle kivonult dánosi birtokára és vitte magával Zawadowskit. Hétfőn reggel kezdtek hozzá, kint a kerti lugasban, a déli meleg elől bevonultak a hűvös szobába, estefelé kiültek a tornácra, és így dolgoztak csütörtökig, naponta legalább 10-12 órát, csak éppen ebédre, vacsorára szakítva maguknak egy kis időt. A negyedik nap Zawadowski már inkább halott volt, mint élő. Feje zúgott, agyában táncot jártak a számok, berekedt s csak egy vágya volt csak: befejezni egyszer ezt a szörnyű munkát, aztán végigfeküdni valahol, szobában, szabadban, mindegy akárhol, csak pihenni, pihenni és nem gondolni semmire, legkevésbé azokra az átkozott számokra. Végre csütörtökön délután úgy öt óra felé végére értek az egész költségvetésnek, Wekerle megadta az utolsó rendelkezéseit is. Zawadowski összecsomagolta az iratokat, és vissza akart vonulni a szobájába. Wekerle azonban visszatartotta. - Na, kedves barátom, most eleget dolgozott, üljön ebbe a nagy karosszékbe, itt van egy szivar, gyújtson rá, – elbeszélgetünk egy kicsit.  És beszélgettek, illetve Wekerle beszélt, az ő széles Fejér megyei tájszólásával, és Zawadowski csak igen, nemmel felelt rá. Így ment ez vagy egy negyed óráig.  - És hol lakik Budapesten, kedves Zawadowski barátom? – kérdezi egyszerre Wekerle. - A Krisztina-körúton, kegyelmes uram! - A Krisztina-körúton? Szép hely, jó hely. Hány szobája van? - Négy szoba és mellékhelyiségek.  - És mit fizet szállásbért? - Kétezer koronát, kegyelmes uram! - Kétezer koronát? Szép pénz! Rövid szünet. Látszik, hogy Wekerle elgondolkodik. - Látja Zawadowski barátom, ezen a szállásdolgon lehetne ám segíteni. Sokat fizet, elfizeti az egész kvártélypénzét vagy még többet is, és mégis csak városi lyukban lakik. Jobbról szomszéd, balról szomszéd, ha előremegy, ha hátra, kíváncsi idegennek lép a sarkára. Nem gondolt soha rá, hogy családi házat építsen magának? Nincs pénze? Nem baj, van a banknak. Látja itt, az albertirsai állomás mellett, még ma is kap telket, amennyit akar, olcsó pénzen. Messze van? Dehogy messze! Negyven perc alatt beviszi a vasút Pestre, annyi idő akkor is kell, ha az Andrássy út végén lakik. Hát mondom, vesz egy telket, 300 vagy 600 négyzetölet, másfél koronájával, az 450, illetve 900 korona. Adjon csak ide egy darab papirost, Zawadowski barátom, mindjárt kiszámítjuk. Tovább a következő oldalra
De a dolog nem olyan egyszerű. Nem elégszik meg egy olyan „jöttem-mentem száz forint” fajta hozzávetőleges költségvetéssel, hogy ennyibe kerül a telek, ennyibe a ház, ennek ennyi meg annyi a kamatja meg a törlesztése a kölcsönnek. Nem. Kiszámítja pontosan, hány köbméter fal, mennyi ebben a tégla, mennyi a mész, mennyi a munkadíj, hány köbméter fa, mennyi vaskapocs, vakolás, ajtó, ablak, takaréktűzhely, fürdőkád, kályhák, semmiről, de semmiről sem feledkezik el. Még a költségvetés felén sincsenek túl, mikor nyolcat üt az óra és hívják őket vacsorára. Étkezés után – a most már nemcsak félig, de egészen hulla – Zawadowski búcsúzni akar, hiszen másnap korán reggel visszautazik Pestre. Wekerle azonban nem hagyja abba a megkezdett munkát, visszacipeli a dolgozószobába és éjfélre jár az idő, mikorra elkészül az egész tervrajzzal, költségvetéssel, amely akármelyik építészmérnöknek is becsületére válnék. De még ez sem elég és hogy a finánckapacitás se szoruljon háttérbe, mindehhez még függelékül a pénzügyi lebonyolítás tervét is hozzáfűzi. Nem elég a villa, nem elég a 300 vagy 600 négyszögöles telek, vegyen Zawadowski még két holdat hozzá, ültesse be szőlővel és ennek jövedelméből nem 30, de 10 év alatt kényelmesen törlesztheti a házat, kertet, szőlőt s egy kis polgári vagyonra tesz szert. Másnap, hogy Zawadowski elpanaszolta kálváriáját, legjobban érdekelt bennünket az építkezés költségvetése. Gyanút fogtuk, hogy egy kis svihákság van benne. Fogtuk tehát az egész paksamétát, elvittük a munkásházépítő osztályba, ott – anélkül, hogy elárultuk volna, ki a szerzője – odaadtuk az egyik főmérnöknek. Beletelt 3-4 nap, mire visszahozta. A tervezés, a költségelőirányzat kifogástalan. Jó és becsületes munka, szolid, reális építőmesterre vall. Az építtető bátran reábízhatja a kivitelt, nem fogják utólag, előre nem látott kiadások alakjában meglepetések érni! Görög Staub Károly – Patay Géza: Wekerle Sándor Helikon 2011.
Wekerle életrajza Gondolatai Wekerléről írták Történetek róla Archívum Bolt Linkek Képek Bejelentkezés, cím