Wekerle Sándorról írták 3.oldal  Szontágh Jenő  Moson megye főispánja, felsőházi tag	 	 „Andrássyban nagy kvalitásai dacára éppen az hiányzott, ami Wekerlét erre a feladatra mintegy predesztinálta: az alkalmazkodni tudás és az egyéni érintkezés művészete. Csak egy Wekerle tudta elhitetni Kossuth Ferenccel, hogy minden tettével a 48-as eszméket szolgálja, hogy a függetlenségi eszméhez egy percig sem lesz hűtlen. Csak egy Wekerle tudott két éven át féken tartani zabolátlan temperamentumokat, mint Justh Gyula és Rakovszky István. Senki sem ismerte nálánál jobban minisztertársainak és a pártvezéreknek gyenge oldalát, és senki sem tudta jobban a maga céljaira kihasználni ezt a gyengeséget. Ahogy Kossuth Ferenc hiúságát legyezgette, minden legkisebb személyes kívánságát teljesítette, ahogy vele szemben nemegyszer úgy állította be a dolgot, mintha a kormánynak csak név és forma szerint volna ő a vezetője, ténylegesen azonban Kossuth – az  még a legegyszerűbb embernek is feltűnt volna, és észre is vette mindenki, akinek csak egy kis betekintése volt a dolgokba. Mindenki, csak éppen Kossuth nem.  Az egyik minisztertanácsban Kossuth hosszas közgazdasági fejtegetésekben tört lándzsát az önálló nemzeti bank mellett, és érveit a végén így foglalta össze:  „Igaz, hogy egy önálló bank felállítása esetén emelkedni fog a kamatláb, de ez csak előnyös az országra, mert ahol magas a kamat, oda özönlik az arany…” A miniszterek csodálkozva, félig zavartan, félig feszélyezve néztek egymásra. Csak Wekerle hallgatta végig olyan feszült figyelemmel, mintha soha életében ennél bölcsebb dolgot nem hallott volna, és bólintott helyeslőleg. De ezzel és ehhez hasonló száz más taktikájával elérte azt, hogy ha valami fontos kérdésről volt szó, Kossuth mindig oldala mellett állott, és annál a Kossuthnál, akinek kinevezésekor a bécsi udvari körök ájulásba estek és egy forradalom kitörését jósolták, Őfelségének a legaulikusabb 67-esek között sem akadt lojálisabb és szolgálatra készebb minisztere. Annak a tehetségnek és fegyelmezett önuralomnak, hogy Wekerle a meggyőződésével legellentétesebb nézeteket is nemcsak szó és ellentmondás nélkül tudta végighallgatni, de a másik félben még azt a hitet is keltette, mintha egy nézeten volna vele – egyszer magam is tanúja voltam.”  Arcképek I. Ferenc József korából 1934. Tovább a következő oldalra Wekerle életrajza Gondolatai Wekerléről írták Történetek róla Archívum Bolt Linkek Képek Bejelentkezés, cím