Kegyelmes úr egyik-másik tömörebben
megrakott és vastagabb gallyakból álló csomónál
meg is jegyezte: na, ez a huncut ezt bizonyosan
magának szánta. A folytonos beszélgetés
közepette már azt gondoltam, nem is olvassa a
csomókat. Amint így beszélgetve mendegéltünk,
egy Rana József nevű tanyásgazda jön velünk
szembe, aki jó hangulatban volt… Kegyelmes úr
ráköszöntött. Jó reggelt szomszéd! Hogy van,
hol volt? – Itt voltam, kegyelmes uram, a
csetneki hegybe egy kis ünnepi borért.
Kegyelmes úr kérdezi tőle: termett-e sok bora? –
Sok nem termett, kegyelmes uram, de jó. S ezzel
elővesz egy üveget a tarisznyából, és nagy
szívélyességgel megkínálja kegyelmes urat. –
Tessék csak megkóstolni! Kegyelmes úr alig
tudott megszabadulni a borkóstolótól. – Nagyon
köszönöm szomszéd, de nem akarom
megrövidíteni. Vigye szépen haza, és a
családjával együtt igyák meg az én
egészségemre. Erre azt mondja: ha meg tetszik
engedni, most iszom kegyelmes uram
egészségére. Isten éltesse kegyelmes uramat!
És ezzel jót húzott az üvegből. Kegyelmes úr
ezután kezet fogott Ranával, mondván: Isten
áldja meg szomszéd, most már menjen szépen
haza. Mi is mentünk tovább a még hátralévő
farakások megszemlélésére. A végére érve
megkérdezte tőlem, hány farakás van összesen.
- 117, kegyelmes uram.
- Hát hogy tudja?
- Mert gondoltam, hogy meg méltóztatik
kérdezni, és ezért megolvastam.
- Helyes Gyula, én is megolvastam.
Egy másik eset, amely szintén az ő csodálatos
memóriáját jellemzi.
1908 áprilisában azt kérdezi tőlem kegyelmes úr,
hogy el tudnék-e menni Monorra, mert egy
beadványhoz szüksége volna hiteles telekkönyvi
kivonatra. Igenis elmegyek, mondom. Erre leül
íróasztalához, és írja a telekkönyvi kivonatot,
mint egy vérbeli telekkönyvvezető. Egyszer
megakad, és azt mondja: most kellenének a
telekkönyvi számok, azok pedig Dánoson
vannak. De azért írt tovább, és legnagyobb
csodálkozásomra a telekkönyvi számokat írja.
Beírt 17 telekkönyvi számot anélkül, hogy
tévedett volna, pedig 35 évre kellett
visszaemlékeznie, mert dánosi birtokát 1873-ban
vásárolta. Elutaztam tehát Monorra a telekkönyvi
kivonattal, és Cira Dénes volt
telekkönyvvezetőnek átadtam azzal, hogy
kegyelmes úr annak hitelesítését kéri. Ő
elolvasta, hátradőlt székében, és azt kérdi:
mondja Fehér úr, honnét írta ki kegyelmes úr
ezeket a számokat? – Csak úgy fejből, mondom.
Erre fejéhez kap, és azt mondja: erre csak egy
Wekerle képes! Ez az eset engem is bámulatba
ejtett. Azon, hogy költségvetési tárgyalásaikor
jegyzet nélkül mondta el expozéját, nem
csodálkozom annyira, mert a költségvetés
összeállításakor ezekkel a számokkal hosszabb
ideig foglalkozott. De azon, hogy 35 éve
bádogkazettájában fekvő telekkönyveinek
számait citálni tudja, míg élek, csodálkozni
fogok.
Görög Staub Károly – Patay Géza:
Wekerle Sándor
Helikon 2011.
Wekerle Sándor
szülővárosa Mór,
A Móri borvidék ékszerdoboza
nemcsak szellemi és kulturális
örökségéről, de a várostt körülvevő
páratlan természeti környezetről és
boráról, az Ezerjóról is híres.
Az állandó kiállítás Mór központjában,
rendezett, ápolt parkokkal, kerttel
övezett, későbarokk kastélyban
található.