Kegyelmes úr egyik-másik tömörebben megrakott és vastagabb gallyakból álló csomónál meg is jegyezte: na, ez a huncut ezt bizonyosan magának szánta. A folytonos beszélgetés közepette már azt gondoltam, nem is olvassa a csomókat. Amint így beszélgetve mendegéltünk, egy Rana József nevű tanyásgazda jön velünk szembe, aki jó hangulatban volt… Kegyelmes úr ráköszöntött. Jó reggelt szomszéd! Hogy van, hol volt? – Itt voltam, kegyelmes uram, a csetneki hegybe egy kis ünnepi borért. Kegyelmes úr kérdezi tőle: termett-e sok bora? – Sok nem termett, kegyelmes uram, de jó. S ezzel elővesz egy üveget a tarisznyából, és nagy szívélyességgel megkínálja kegyelmes urat. – Tessék csak megkóstolni! Kegyelmes úr alig tudott megszabadulni a borkóstolótól. – Nagyon köszönöm szomszéd, de nem akarom megrövidíteni. Vigye szépen haza, és a családjával együtt igyák meg az én egészségemre. Erre azt mondja: ha meg tetszik engedni, most iszom kegyelmes uram egészségére. Isten éltesse kegyelmes uramat! És ezzel jót húzott az üvegből. Kegyelmes úr ezután kezet fogott Ranával, mondván: Isten áldja meg szomszéd, most már menjen szépen haza. Mi is mentünk tovább a még hátralévő farakások megszemlélésére. A végére érve megkérdezte tőlem, hány farakás van összesen. - 117, kegyelmes uram. - Hát hogy tudja? - Mert gondoltam, hogy meg méltóztatik kérdezni, és ezért megolvastam. - Helyes Gyula, én is megolvastam. Egy másik eset, amely szintén az ő csodálatos memóriáját jellemzi. 1908 áprilisában azt kérdezi tőlem kegyelmes úr, hogy el tudnék-e menni Monorra, mert egy beadványhoz szüksége volna hiteles telekkönyvi kivonatra. Igenis elmegyek, mondom. Erre leül íróasztalához, és írja a telekkönyvi kivonatot, mint egy vérbeli telekkönyvvezető. Egyszer megakad, és azt mondja: most kellenének a telekkönyvi számok, azok pedig Dánoson vannak. De azért írt tovább, és legnagyobb csodálkozásomra a telekkönyvi számokat írja. Beírt 17 telekkönyvi számot anélkül, hogy tévedett volna, pedig 35 évre kellett visszaemlékeznie, mert dánosi birtokát 1873-ban vásárolta. Elutaztam tehát Monorra a telekkönyvi kivonattal, és Cira Dénes volt telekkönyvvezetőnek átadtam azzal, hogy kegyelmes úr annak hitelesítését kéri. Ő elolvasta, hátradőlt székében, és azt kérdi: mondja Fehér úr, honnét írta ki kegyelmes úr ezeket a számokat? – Csak úgy fejből, mondom. Erre fejéhez kap, és azt mondja: erre csak egy Wekerle képes! Ez az eset engem is bámulatba ejtett. Azon, hogy költségvetési tárgyalásaikor jegyzet nélkül mondta el expozéját, nem csodálkozom annyira, mert a költségvetés összeállításakor ezekkel a számokkal hosszabb ideig foglalkozott. De azon, hogy 35 éve bádogkazettájában fekvő telekkönyveinek számait citálni tudja, míg élek, csodálkozni fogok. Görög Staub Károly – Patay Géza: Wekerle Sándor Helikon 2011.

by designservice ezjo.hu 2014.